"... Vállalják a felelősséget a döntéseikért és a tetteikért. Ők nem hibáztatják problémáikért a gazdaságot vagy az államot,az időjárást, nem hivatkoznak arra, hogy nehéz gyerekkoruk volt. Nem várják tátott szájjal a sült galambot, nem várnak arra, amikor a körülmények kedvezőbbre fordulnak, ők nekikezdenek, és megteremtik. Ők nem mentségeket keresnek, hanem megoldásokat. Ezért pletykálnak róluk. Ők sikerre vannak ítélve.”

„ 16 év telt el mióta megszülettem,de már sok mindenre rájöttem,voltak emberek,akiket megbántottam,voltak tetteim,amiket megbántam.Sajnos ilyen ez az élet,nem vesszük észre a szépet,vakon elmegyünk mellette,mintha lényegtelen lenne.Az embereket is csak külsőleg ítéljük,pedig lehet több relylik bennük,mindenki mutat kívülről egy arcot, mélyen takarva a jót, s a kudarcot. „

„ Lesz majd,hogy elbuksz egy matekdogát,olyanok miatt sírsz,akiknek a nevét pár év elteltével már nem is fogod tudni.Lesz,hogy túl sokat iszol,és olyan dolgokat teszel,amiket másnap reggel megbánsz.Kibeszéled majd a barátaidat,és ők is ugyan ezt teszik veled.A véleményed az emberekről változni fog,amikor jobban megismered őket.Arról álmodsz,hogy egy új városba költözz,és amikor ez megtörténik,máris hiányozni kezd az otthonod.Egy nap majd rájövünk,hogy mit is jelentenek valójában a kimondott szavak,és soha..de soha nem adjuk fel a boldogság keresését.Most vagy fiatal,nem pedig holnap.Vigyázz,mert minden percben olyan lehetőségeket taszítasz el magadtól,amelyek többé már nem térnek vissza! ”

"Gyakran olyan apróságokon idegesítjük fel magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk és el kéne felejtenünk. Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk és sok visszahozhatatlan órát felcserélünk olyan bajokon töprengve, amelyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni."

Hallhattál arról, hogy miket tettem, de fogalmad sincs róla, hogy vajon abból mennyi igaz, és mennyi hamis! Arról meg főleg fogalmad sem lehet, hogy az igazak közül mit,miért csináltam! A múlton rágódni nem fogok! Változtatni nem tudok! Tettem, amit tettem, nem bánom! Voltak, vannak és lesznek hibáim, melyekből tanulok! Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni - De beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk ... ! Az, hogy ki mit mond a hátam mögött, nem érdekel! Gyűlölöm a hazugokat és megvetem a gyávákat! Vannak irigyek, ellenségek, szerelmek, barátok, de életem csak egy van, és azt úgy élem, ahogy jó nekem!

Tudod, az emberek nem bírják elviselni az egyéniségeket. Ha elég erős vagy, fényed képes megvilágítani másokat, esélyt adva, hogy ők is megtalálják önnön egyéniségüket. De nem bírják sokáig elviselni, ha kilógsz a sorból: ha kibontod szárnyaid, erőnek erejével tartanak a földön. A legtöbb feléd forduló embert nem Te érdekled. Őket csak az érdekli, hogy ne légy több náluk, ne vállald önmagad, ne élj önnön lényed szerint... mert akkor nekik is szembe kell nézniük önmagukkal. De Te csak légy önmagad!"

Talán ott rontjuk el sokan és sokadszorra, hogy a tökéleteset hajszoljuk: tökéletes test, tökéletes szerelem, tökéletes munka, tökéletes élet. Aztán csak arra eszmélünk, hogy annyira hajtunk, hogy valahol útközben már rég elveszett a lényeg: saját magunkat hagytuk el a nagy rohanás közepette. Néha lehet, hogy csak meg kellene fordítani és a tökéletlen dolgokban megtalálni a maguk tökéletességét - végtére is a naplemente is akkor a leglenyűgözőbbb, ha szabálytalan felhőkkel karöltve érkezik. "Törj ki a megszokottból, csinálj valami őrültséget, táncolj, nevess, fuldokolj egy viccen, egyél tejszínt salátával, tégy bármit, csak törj ki a keretből! Csak lássam, hogy élsz - hidd el, a jövőd hálás lesz érte!! Lehet, hogy csak egyszer élünk és a buddhistáknak nincs igaza, de ha jól csináljuk, ez az egy éppen elég!"

„Rájöttem, hogy sok olyan emberért átszelném az óceánt, akik még egy pocsolyába sem ugornának értem.”

„Arany középút: jól érzed magad. Nem számít, hol vagy és kivel. Nem töprengsz, hogy milyen lenne ha…; csak megéled a pillanatot, mert legbelül egy pici kis zen mester tunkolja az agyadba, hogy nincs okod parázni, ott vagy, ahol lenned kell, és többé nem kell félned a búcsúzástól, mert sosem kell már búcsút venned senkitől és semmitől. Rájössz, hogy egy bőröndbe belefér az egész életed, és nem számít hová megy a vonat, mert a következő állomáson is hazaérkezhetsz.”

Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy Neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád. Ha nem látod, majd érzed. Ha nem érzed, majd tapasztalod. De egy biztos: egy percig se törődj azokkal, akik darabokra akarnak morzsolni. Az ilyen emberek mind gyengék. Gyengék és gyávák ahhoz, hogy saját maguk csináljanak valami tök jót a semmiből - helyette inkább maguk mögött is megsemmisítenek mindent, nehogy bármi is emlékeztesse őket arra, hogy ők is lehettek volna többek.

Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed bántani akar.

Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod mit. Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna. De valamiért nem neked adta az élet.

Csak egy dolgod van az életben: azt csinálni, amiben hiszel. Ha errek képes vagy, kitartóan, határozottan, nem feladva, akkor nem lesz gond. Vagy tudod mit? Lesz. Hátráltatni akarnak majd, meg lebeszélni arról, hogy más legyél. Gáncsolni, meg hasonlók - mert a fura más. A fura elgondolkodtat. De sose hagyd magad. Ha érzed, menj és csináld. Ha érzed, légy önmagad. Egyébként meg csinálják csak. Aki biztos magában, az megingathatatlan. Azt nincs az a gáncsolás, ami földre kényszerítené. Akinek menni kell és megy, az nem néz oldalra, csak az utat figyeli, mert megtanulta, hogy csak az számít.